Énekszóval búcsúztak a Kölcsey nyolcadikosai
Csütörtök délután 5 óra előtt néhány perccel alig volt már szabad hely a Kölcsey Ferenc Főgimnázium dísztermében, hiszen minden szülő, rokon, barát látni szerette volna a ballagó nyolcadikosokat.
Amikor elérkezett az idő, az ünneplőbe öltözött diákok hosszú sorban, élükön Tempfli Gabriella osztályfőnökkel vonultak be, hogy elfoglalhassák helyüket a színpadon. A ünnepség a ballagók előadásával kezdődött, ezt pedig búcsúbeszédük követte. Az osztály képviseletében felszólaló diáklány a legelső napokat idézte vissza, amikor minden és mindenki ismeretlen volt. De - mint elhangzott - a kezdeti bizonytalanság nem tartott sokáig, köszönhetően a barátságos és nyitott környezetnek, mely aztán egy összekovácsolt közösség táptalaja is lett. “Nehéz szavakba foglalni, mit is adott nekünk ez az iskola: barátságokat, sikert, tudást, tapasztalatot, tengernyi jókedvet, mozgást, kreativitást, de ami a legbiztosabb, egy életre szóló élményt, hisz mindannyian többek lettünk a Kölcsey által” -hangzott el.
Ezt követően a tanárokhoz is szóltak a búcsúzók. Nem csak a tőlük kapott tudásért rebegtek hálát, hanem azért is, hogy még a katedra mögött is emberek maradtak. Emberek, akik nem csak a tanulót látták bennük, hanem a fejlődő fiatal személyiségeket is, így akkor is sikerült megőrizni a jó tanár-diák viszonyt, ha néha becsúszott egy kisebb osztályzat. Szerencsére ilyenre ritkán került sor, hiszen minden tanuló átlagmédiája nyolcas fölött van.
Az eredmények kiosztása előtt Pataki Enikő is szólt a ballagókhoz. “Büszkeséggel tölt el, ha rátok nézek, és bízom abban, hogy nem üres tarisznyával engedünk ki benneteket innen, hanem magatokkal viszitek mindazt, amit az évek során kitartó tanáraitok lelketekbe-elmétekbe csepegtettek” -mondta el az igazgatónő, utalva ezzel az Kölcsey által képviselt és továbbadott hagyományokra és értékrendszerre. Zárszóként az intézmény vezetője sok sikert és kitartást kívánt a nyolcadikosoknak, hiszen hamarosan vizsgán kell számot adniuk a megszerzett tudásról.
A nagy finálé, s talán a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor újra az osztályfőnök vette át a szót. Templfi Gabriella tanárnő ugyanis nem csak a kiváló tanulmányi eredményeket elérőket és az iskolán kívüli tevékenységekben jeleskedőket díjazta, de minden diák erényeit és személyiségét egyenként méltatta. Beszéde a szülők szemébe jól láthatóan könnyeket, szívükbe pedig mérhetetlen büszkeséget csalt. Ezzel a Kölcsey egy újabb, sikert sikerre halmozó nyolcadikos évfolyamot bocsátott útra azzal a reménnyel, hogy legtöbben visszatérnek majd egy pihentető nyár után, immár kilencedikes kölcseysként vágva neki az új tanévnek.
